A függőség azonban olyan betegség, amelyből külső segítség nélkül ritkán van kiút. Hozzátartozóként éppúgy szükség van a megfelelő megküzdési eszközök elsajátítására, mint magának a függőnek.

Sok függő mellett kodependens magatartású emberek élnek. Ezt gyakran társfüggőségként is emlegetik, de valójában jóval összetettebb jelenségről van szó. A kodependens személyek nehezen mondanak nemet, életüket gyakran a megfelelési kényszer határozza meg. Állandó készenlétben élnek, gyakran érzik úgy, hogy minden helyzetet kontroll alatt kell tartaniuk ahhoz, hogy biztonságban legyenek.

Az életüket a problémák megoldása és mások segítése szervezi – ez a működésük szinte természetessé válik számukra. Sok esetben kiemelkedően teljesítenek olyan területeken, ahol a racionális, logikus gondolkodás dominál. Ugyanakkor érzelmi szinten gyakran elakadnak: szoronganak, rosszul alszanak, esténként nehezen kapcsolnak ki, zakatolnak a gondolataik.

Párkapcsolataikban gyakran ismétlődő mintázatok figyelhetők meg: sok esetben vonzódnak problémás, függő személyiségekhez, akikkel intenzív érzelmi hullámzásokkal kísért, tartós, ám ambivalens – se veled, se nélküled – kapcsolatok alakulnak ki. Ezekben a viszonyokban jelentős szenvedés van jelen, mégis nehéz az elengedés.

Fontos megérteni, hogy a függőséget nem lehet kontrollálni. Emiatt hiába alkalmazza a hozzátartozó az élet számos területén sokszor jól működő problémamegoldó eszköztárát – ebben a helyzetben ezek hatástalanná válnak. Új, a függőséghez megfelelő megoldási stratégiák kidolgozása szükséges.