1.  Fejfájás – A visszatérő vagy állandósult fejfájás rengeteg ember életét keseríti meg. A fejfájások alapvetően elsődleges és másodlagos vagy úgynevezett tüneti fejfájások lehetnek. A leggyakoribb elsődleges fejfájás az úgynevezett tenziós típusú fejfájás, mely típusosan körkörös, tompa-nyomó fájdalommal jár. A másik gyakori elsődleges fejfájás a migrén, mely erős, lüktető fájdalommal járhat, amit hányinger, hányás, fény- és hangérzékenység is kísérhet. A másodlagos fejfájások hátterében potenciálisan súlyos kórállapotok (pl. tumor, érfejlődési rendellenességek, agyvíz keringési zavar, agyhártyagyulladás) is állhatnak.
   
   Mikor forduljon orvoshoz?
   • Ha fejfájása mindennapi életvitelét zavarja
   • Ha korábbi fejfájásának gyakorisága vagy karaktere megváltozik
   • Ha fejfájása lefekvést követően rosszabbodik vagy éjszaka fejfájása ébreszti
   • Ha fejfájáshoz nem szűnő hányinger, hányás társul
   • Ha súlyosbodó fejfájást megelőzően vagy azzal párhuzamosan fogyás, köhögés és vérköpés, vérvizelés vagy vérszékelés is jelentkezik 
   • Ha fejfájásához olyan idegrendszeri tünetek társulnak, mint például a szédülés, látászavar, nyelészavar, beszédzavar, arcaszimmetria, végtaggyengeség, érzészavar, koordinációs zavar, személyiség megváltozása, gondolkodás rosszabbodása
   • Ha fejfájásához tartós hőemelkedés, láz társul
   • Ha fejfájása koponyát vagy gerincet ért trauma után alakult ki, és nem szűnik, vagy rosszabbodik
   
   
   

2. Nyak- és derékfájás – A derékfájás szinte mindenkit érint élete során, de nyaki fájdalmak is sokaknak okozhatnak problémát. Gyakran ártalmatlan izomhúzódás vagy rossz testtartás áll a háttérben, de előfordulhat, hogy komolyabb problémát jelez. 

 A leggyakoribb okok:

• „Ülő életmód”, helytelen testtartás, túlterhelés
• Porckorongsérv („becsípődés”), kisugárzó fájdalommal
• Gerinc kopásos elváltozásai, csontritkulás vagy sérülések
• Gerincet érintő bizonyos térfoglaló kórképek
• Gyulladásos betegségek

Mikor forduljon orvoshoz?

• Ha a fájdalom néhány hétnél tovább tart
• Ha a fájdalom a karokba vagy a lábakba sugárzik, zsibbadással jár
• Ha a fájdalom mellett végtaggyengeség is jelen van
• Ha fájdalom mellett vizelet- vagy széklettartással, -ürítéssel kapcsolatos panasz is kialakul
• Ha a fájdalom a nemi szervek, végbélnyílás, combok belső felszínét érintő érzészavarral, zsibbadással jár és állás-, illetve járászavar, járástávolság csökkenése alakul ki
• Ha a fájdalmat megelőzően vagy azzal párhuzamosan fogyás, köhögés és vérköpés, vérvizelés vagy vérszékelés is jelentkezik
• Ha a fájdalomhoz tartós hőemelkedés, láz társul
• Ha baleset után jelentkezik
• Ha a fájdalom éjszaka is fennáll

Rendelőnkben segítünk kideríteni a nyaki és derékfájás okát, és személyre szabott gyógykezelést, például gyógyszeres terápiát, gyógytornát, és életmód-tanácsadást javaslunk. Célunk, hogy ne csak a fájdalmat csökkentsük, hanem a visszatérését is megelőzzük.

3. Stroke (agyi érkatasztrófa) – A stroke úgy alakul ki, hogy az agy vérellátása sérül (érelzáródás vagy érfalszakadás okozta vérzés miatt) és az agysejtek oxigénhiány miatt károsodnak. A tünetek, például arcaszimmetria, végtaggyengeség, beszédzavar, szédülés vagy egyensúlyzavarok jellemzően hirtelen jelentkeznek. Az akut stroke ellátása sürgősségi, centrum-kórházi feladat. A stroke későbbi kimenetelét a rendszeres neurológiai ellenőrzés, megfelelő kezelés jelentősen javítja, az ismétlődés kockázatát pedig jelentősen csökkenti.

4. Alzheimer-kór és egyéb neurokognitív zavarok (demenciák): az Alzheimer-kór a leggyakoribb demencia forma, ami egy lassú lefolyású, progresszív betegség. A memóriát és a gondolkodási képességeket érinti, de számos egyéb idegrendszeri tünettel is együtt jár. A betegek fokozatosan elveszítik az emlékeiket és képtelenek ellátni a mindennapi feladatokat. Az Alzheimer-kór mellett számos egyéb kórkép okozhat gondolkodásbeli problémát, ezek egy része pedig időben felismerve és kezelve visszafordítható kórállapot. A mihamarabbi kivizsgálás és megfelelő kezelés így kulcsfontosságú.

5. Neuropátiák – A perifériás idegek károsodásai zsibbadást, bizsergést, fájdalmat, gyengeséget, izmok megfogyatkozását okozhatják a test különböző részein. A hátterében álló kórokok jelentős része időben felismerve jól kezelhető, a panaszok oki vagy tüneti kezeléssel javíthatóak, megszüntethetőek vagy legalábbis rosszabbodásuk megállítható, lassítható. A mihamarabbi kivizsgálás és megfelelő kezelés így neuropátiák gyanúja esetén is fontos.

6. Parkinson-kór – neurodegeneratív betegség, ami számos mozgással kapcsolatos, úgynevezett motoros, illetve mozgástól független, nem-motoros tünetet okozhat. Az agyban is megtalálható dopamin nevű jelátvivő, az idegsejtek közötti kommunikációban részt vevő molekula, mennyisége Parkinson-kórban csökken, ami következtében a hangulat, alvás, mozgások szabályozása zavart szenved, majd fokozatosan különböző tünetek alakulnak ki, amik közül a legfontosabbak a következők:

a) Alvászavar – Az úgynevezett REM alvásban jelentkező magatartászavar, típusosan a hajnali órákban alvás közben jelentkező élénk mozgások, felkiáltások Parkinson-kór korai nem-motoros tünete lehet.

b) Hangulati élet zavarai – A depresszió, szorongás, érdeklődés csökkenése (apátia) szintén korai nem-motoros tünetek lehetnek.

c) Szagláscsökkenés – A szaglás csökkenésének hátterében számos kórkép állhat, ennek egyike lehet a Parkinson-kór.

d) Arckifejezés csökkentése (hypomimia)– Az arcizmok működése is csökkent, így az érintett személyek arckifejezései fakóbbá válhatnak, ami a kommunikációban, társas kapcsolatokban nehézséget okozhat.

e) Tremor (remegés)– Az egyik jellemző tünet a nyugalmi remegés, különösen a kézben, az ujjakban vagy az ajkakon. Ez főként nyugalmi állapotban jelentkezik, és csökkenhet, ha a beteg mozog.

f) Rigiditás (izommerevség)– Az izmok merevvé, a mozgások nehezítetté válnak, illetve fájdalom jelentkezhet.

g) Bradykinesia (mozgáskéslekedés)– A mozgások lelassulnak és terjedelmük beszűkül, a beteg nehezen tud elindítani vagy befejezni bizonyos mozdulatokat. A léptek rövidebbek, a mozgás kevésbé dinamikus.

h) Poszturális (tartási) instabilitás – A betegség előrehaladottabb stádiumában álló helyzetben az egyensúly megtartása romlik és elesések fordulhatnak elő.

A Parkinson-kór kezelése: Bár a betegség nem gyógyítható, a megfelelő kezelés jelentősen enyhítheti a tüneteket és javíthatja az életminőséget.

A kezelés fő elemei:

• Szájon át zajló gyógyszeres kezelés: A dopamin szintjének növelése érdekében alkalmazott gyógyszerek, például levodopa vagy dopamin-agonisták.
• Eszközös kezelések:

-Apomorfin pen: Az inzulint adagoló penekhez hasonló eszköz, mellyel bőr alá juttatható az apomorfin, és ez mintegy mentőövként, gyors mozgásteljesítménybeli javulással segítheti át a beteget a lefagyáson.

-Apomorfin pumpa: Az apomorfin folyamatos bőr alá adagolásával segíti egyenletesebb mozgásteljesítmény elérését

-Foszlevodopa/foszkarbidopa pumpa: A mai napig leghatékonyabb Parkinson-kór kezelésére használt levodopa bőr alá történő folyamatos adagolásával segíti egyenletesebb mozgásteljesítmény elérését

-Levodopa/karbidopa és levodopa/karbidopa/entakapon pumpák: A levodopa tartalmú készítményeket közvetlenül a felszívódás helyére, a vékonybélbe történő adagolásával segítik egyenletesebb mozgásteljesítmény elérését

-Mély agyi stimuláció: Gyógyszeresen nem megfelelően kezelhető Parkinson-kórban, az arra alkalmas betegek esetében a mély agyi stimuláció alkalmazható hatékonyabb tüneti kontroll elérése érdekében. A folyamatos technológiai fejlesztéseknek köszönhetően, napjainkban már távprogramozás is elérhető, melynek keretében a beteg utazás nélkül, videó alapú konzultáció keretében, otthonából veheti igénybe az ellátást.

-Fizikoterápia: A mozgásképesség javítására és a fizikai funkciók fenntartására irányuló gyakorlatok, mint az erőnléti edzés és a koordinációs gyakorlatok

A fenti kezelések elsősorban Parkinson-kórban hatékonyak és alkalmazhatóak. Kiemelt jelentőségű így a Parkinson-kór egyéb parkinsonszerű tüneteket okozó kórképektől (pl. atípusos Parkinson szindrómák, hidrokefalusz, agyi érbetegség talaján kialakuló parkinsonizmus) történő elkülönítése, melyek kezelése Parkinson-kórétól eltérő. Ehhez elengedhetetlen a kezdeti szakszerű kivizsgálás, illetve a rendszeres neurológiai kontroll a tünetek alakulásának szoros követése érdekében.

7. Egyéb mozgászavarok

Sokfélék lehetnek, amik közül a legjelentősebbek:

1. Esszenciális tremor – Ez a leggyakoribb remegést okozó kórkép, ami elsősorban a kezekben, a fejen, esetlegesen a hangot is érintően jelentkezik. Ebben a gyakran családi halmozódást mutató betegségben a tremor mozgás közben nyilvánul meg.
2. Dystonia – Olyan mozgászavar, melyet tartós vagy átmeneti kóros, remegésszerű vagy rángó mozgások, kényszertartások vagy ezek együttese jellemez. A dystoniák különböző testrészeken alakulhatnak ki, gyakori a fej és a nyak izmaiban. 
3. Ataxiaval járó betegségek – Olyan állapotok, amik koordinációs zavart okoznak, és jellemzőjük lehet a járás bizonytalansága, valamint a finom motorikus képességek elvesztése. Az ataxia gyakran genetikai eredetű, de nem genetikai kórállapotok is okozhatják.
4. Choreaval és ballizmussal járó betegségek – Olyan kórképek, amelyek akaratlan, tekerő, táncszerű mozdulatokkal jár. A Huntington-kór az egyik legismertebb choreát okozó betegség, de számos egyéb kórkép járhat choreaval.
5. Tic – Hirtelen, gyors, akaratlan mozdulatok, amelyek ismétlődnek, például hunyorgás, grimaszolás vagy összetettebb és kiterjedtebb mozdulatok. A Tourette-szindróma is tic-ket okoz, amit kevéssé artikulált hangok is kísérhetnek.

A mozgászavarok kezelése a típusuktól függ. A leggyakoribb terápiák közé tartoznak a gyógyszeres kezelések, de injekciós kezelések (pl. botulinum toxin) és a mély agyi stimuláció is hatékony lehet. Fontos szerep jut a fizikoterápiáknak és mozgásrehabilitációnak is.

A Parkinson-kór és egyéb mozgászavarok kezelése akkor a leghatékonyabb, ha a problémát minél hamarabb felismerik. A megfelelő korai kezeléssel megelőzhetőek vagy késleltethetőek ezen betegségek mindennapi életvitelre gyakorolt káros hatásai, így például a munkaképesség és önellátás képességének elveszítése, és így magasabb életminőség őrizhető meg. Ha bármilyen mozgászavart tapasztal saját magán, például remegést, izommerevséget, vagy egyensúlyproblémát, érdemes neurológushoz fordulni a megfelelő diagnózis és kezelés érdekében.

8. Eszméletvesztéssel járó kórképek

Neurológiai szempontból az epilepszia, illetve a vérnyomás szabályozásáért felelős idegek károsodása miatt kialakuló vérnyomásesés a legfőbb kórképek, melyek eszméletvesztést okozhatnak. Ezeket elsősorban szív-érrendszeri betegségektől, vércukor ingadozástól vagy a hormonális szabályozás zavarával járó kórképektől kell elkülöníteni. A szakszerű kivizsgálás elengedhetetlen az epilepsziák és egyéb eszméletvesztéssel járó kórképek megfelelő kezelésének megválasztásához, az időben megkezdett kezeléssel pedig potenciálisan súlyos következmények (pl. súlyos sérülések) előzhetőek meg.