Amikor a múlt nem múlik el: a poszttraumás stressz zavar tünetei és a kezelés lehetőségei

Egy megrázó esemény után természetes, ha az ember zaklatottabb, feszültebb, nehezebben alszik, vagy újra és újra eszébe jutnak a történtek. Egy súlyosabb baleset, veszteség, bántalmazás, erőszakos esemény, súlyos betegség, szülési trauma vagy más fenyegető helyzet után a test és a lélek időre van szüksége a megnyugváshoz.

Sokaknál ezek a reakciók fokozatosan enyhülnek. Előfordul azonban, hogy a trauma hatása tartósan megmarad: visszatérő emlékképek, rémálmok, elkerülés, állandó készenléti állapot, fokozott szorongás vagy testi feszültség formájában. Ilyenkor felmerülhet a poszttraumás stressz zavar (PTSD) lehetősége.

Ez nem a gyengeség jele, és nem azt jelenti, hogy valaki nem tudja összeszedni magát. Inkább arról van szó, hogy a traumát követő veszélyreakciók akkor is fennmaradhatnak, amikor a közvetlen fenyegetés már elmúlt.

 

Mi az a poszttraumás stressz?

A poszttraumás stressz, angol rövidítéssel PTSD, olyan tartós trauma utáni állapot, amely súlyosan fenyegető, megrázó vagy életveszélyes esemény után alakulhat ki. A trauma lehet egyszeri esemény, például közlekedési baleset vagy támadás, de lehet ismétlődő vagy hosszan tartó megterhelés is, például bántalmazás, családon belüli erőszak, háborús élmény vagy tartós kiszolgáltatottság.

Fontos tudni, hogy nem minden megrázó élmény vezet poszttraumás stresszhez, és nem minden trauma utáni reakció kóros. Egy veszélyes vagy sokkoló esemény után teljesen érthető a félelem, az alvászavar, a zaklatottság vagy akár az, hogy az ember egy ideig kerüli az emlékeztető helyzeteket. Poszttraumás stresszről inkább akkor beszélünk, ha a tünetek tartósan fennállnak, jelentős szenvedést okoznak, és megnehezítik a mindennapi életet, kapcsolatokat, munkát vagy a tanulást.

A Szinapszis Magánrendelő klinikai szakpszichológiai ellátásában traumák és poszttraumás tünetek esetén is lehetőség van az állapot komplex feltérképezésére és személyre szabott terápiás támogatásra.

 

Milyen események után alakulhat ki poszttraumás stressz zavar?

A poszttraumás stresszt sokan elsősorban háborús vagy katonai élményekhez kötik, pedig ennél jóval többféle traumatikus élethelyzet után megjelenhet. Poszttraumás tünetek kialakulhatnak például:

• súlyos közlekedési vagy munkahelyi baleset,
• fizikai vagy szexuális bántalmazás,
• családon belüli erőszak,
• gyermekkori bántalmazás vagy elhanyagolás,
• természeti katasztrófa,
• háborús vagy meneküléssel kapcsolatos élmények,
• súlyos egészségügyi trauma,
• intenzív osztályos kezelés,
• komplikált szülés vagy szülési trauma,
• közeli hozzátartozót érintő megrázó esemény után is.

Nem kizárólag az esemény jellege objektív súlya számít. Az is meghatározó, hogyan élte meg az érintett a történteket, volt-e lehetősége segítséget kérni, kapott-e támogatást, mennyire érezte magát tehetetlennek, és milyen korábbi élettapasztalatokkal érkezett az adott helyzetbe.

 

Milyen tünetei lehetnek a poszttraumás stressz zavarnak?

A poszttraumás stressz tünetei többféleképpen jelenhetnek meg. Vannak, akiknél inkább testi feszültség, alvászavar és ingerlékenység kerül előtérbe. Másoknál visszatérő emlékek, rémálmok, elkerülés vagy érzelmi eltávolodás jelentkezik. A tünetek gyakran nem külön-külön, hanem egymással összekapcsolódva nehezítik meg a mindennapokat.

Újraélés: Ide tartozhatnak a visszatérő emlékbetörések, rémálmok, flashbackek, testi stresszreakciók, vagy az az élmény, mintha az esemény valamilyen formában újra megtörténne.

Az újraélés azt jelenti, hogy a traumatikus esemény emléke akaratlanul, betörésszerűen visszatér. Ez megjelenhet visszatérő képek, hangok, testérzetek, rémálmok vagy úgynevezett flashbackek formájában. Flashback esetén az érintett úgy érezheti,  mintha a történtek nem csupán emlékként jelennének meg, hanem valamilyen módon ismét a jelenben történnének.

Ezeket az emlékbetöréseket kiválthatja egy hang, szag, helyszín, mondat, mozdulat, évforduló vagy akár egy látszólag jelentéktelen helyzet is. A test ilyenkor gyakran úgy reagál, mintha valódi veszély állna fenn: szapora szívverés, izzadás, remegés, légszomj vagy erős szorongás jelenhet meg.

Elkerülés: Az érintett kerülheti azokat a helyeket, személyeket, beszélgetéseket, híreket, illatokat, hangokat vagy helyzeteket, amelyek emlékeztetik a történtekre. Ez rövid távon megkönnyebbülést hozhat, hosszabb távon viszont egyre inkább beszűkítheti az életet.

Fokozott készenléti állapot: Jellemző lehet az állandó éberség, feszültség, alvászavar, koncentrációs nehézség, ingerlékenység, hirtelen megijedés vagy váratlan dühkitörés.

Trauma után az idegrendszer tartósan riadókészültségben maradhat. Ilyenkor az ember akkor is veszélyt keres, amikor valójában nincs közvetlen fenyegetés. Ez megjelenhet állandó feszültségben, fokozott éberségben, alvászavarban, koncentrációs nehézségben, ingerlékenységben vagy indulatkitörésekben.

Gyakori, hogy az érintett könnyen megijed, nehezen lazít el, figyeli a kijáratokat, kerüli a tömeget, vagy úgy érzi, mindig résen kell lennie.

Hangulati és gondolkodásbeli változások: Megjelenhet bűntudat, szégyen, önvád, bizalmatlanság, érzelmi zsibbadtság, visszahúzódás, örömtelenség, vagy olyan gondolatok, hogy a világ veszélyes, senkiben sem lehet bízni.

Sokan érzelmileg eltávolodnak másoktól, elveszítik érdeklődésüket korábbi tevékenységeik iránt, nehezebben élnek át örömöt. Egyeseknél disszociatív élmények is megjelennek, például olyan érzés, mintha kívülről figyelnék saját magukat vagy az életüket.

 

Miért nem elég azt mondani, hogy „lépj túl rajta”?

A trauma feldolgozása nem akarat kérdése. Sok érintett hallja azt, hogy „próbálj nem gondolni rá”, „már elmúlt”, „másnak is volt nehéz”, vagy „erősnek kell lenned”. Ezek a mondatok gyakran jó szándékból hangzanak el, mégis növelhetik a szégyent és az elszigeteltség érzését.

Poszttraumás stressz zavar esetén a probléma nem egyszerűen az, hogy valaki emlékszik egy rossz eseményre. Inkább arról van szó, hogy a test, az érzelmek és a gondolatok egy része továbbra is veszélyként érzékeli azt, ami a múltban történt. A múlt ilyenkor nem pusztán emlékként van jelen, hanem újra és újra aktiválja a félelmi és stresszrendszert, mintha a veszély nem múlt volna el teljesen.

Ezért nem segít az erőltetett felejtés. A feldolgozás nem azt jelenti, hogy a történtek kitörlődnek, hanem azt, hogy az emlék fokozatosan elveszítheti bénító, mindennapokat uraló erejét. Ehhez sokszor biztonságos szakmai keretre, megfelelő tempóra és személyre szabott támogatásra van szükség.

 

Kiknél alakulhat ki poszttraumás stressz zavar?

Sokan úgy gondolják, PTSD csak katonáknál vagy háborús veteránoknál fordulhat elő. Ez azonban tévhit.

A PTSD bárkinél, bármely életkorban kialakulhat, például fizikai vagy szexuális bántalmazás, baleset, katasztrófa, terrortámadás vagy más súlyos esemény átélése vagy szemtanúként való megtapasztalása után; az is előfordulhat, hogy valaki egy közeli hozzátartozót ért trauma híre után mutat PTSD-tüneteket.

 

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Érdemes szakemberhez fordulni, ha a trauma után jelentkező tünetek nem enyhülnek, több héten át fennállnak, visszatérően megjelennek, vagy egyre inkább befolyásolják az alvást, a munkát, a tanulást, a kapcsolatokat, a közlekedést, a testi állapotot vagy a biztonságérzetet.

Segítséget kérni akkor is indokolt, ha az érintett:

• gyakran újraéli a történteket,
• kerüli a traumára emlékeztető helyzeteket,
• folyamatosan feszült vagy készenléti állapotban van,
• alvászavarral, rémálmokkal küzd,
• bűntudatot, szégyent, önvádat él át,
• érzelmileg eltávolodik másoktól,
• alkohollal, gyógyszerrel vagy más szerekkel próbálja tompítani a tüneteket,
• depressziós, pánikszerű vagy önsértő, öngyilkossági gondolatok jelentkeznek nála.

A PTSD-hez más pszichés nehézségek is társulhatnak, például depresszió, szorongásos zavarok vagy szerhasználat. Ezek felismerése és kezelése szintén fontos része a terápiának.

 

Hogyan segíthet a pszichológiai támogatás?

A klinikai szakpszichológia a pszichés zavarok diagnosztikájával és kezelésével foglalkozik. A szakember komplex pszichológiai vizsgálatot végezhet, felméri a páciens lelkiállapotát, majd személyre szabott pszichológiai terápiát javasol. A Szinapszis Magánrendelő szakemberei traumákkal és poszttraumás tünetekkel is dolgoznak.

A tünetek és az élethelyzet megértése: Nem feltétlenül a trauma részletes elmesélése az első lépés. Fontos a jelenlegi állapot, a tünetek, a mindennapi működés és a terhelhetőség feltérképezése, valamint egy biztonságos terápiás keret kialakítása.

Stabilizáció és biztonságérzet: A trauma feldolgozásának fontos része lehet az alvás, a szorongás, a testi feszültség, a flashbackek és a mindennapi működés támogatása.

Traumafeldolgozás:  A trauma emlékeihez és jelentéséhez fokozatosan, az érintett terhelhetőségéhez igazodva lehet közelíteni. A terápia érinti az önvádat, a szégyent, a veszteséget, a haragot és más, a traumához kapcsolódó érzéseket is.

Visszakapcsolódás az élethez: A cél nem az, hogy a múlt kitörlődjön, hanem hogy az emlék ne uralja a jelent, és az érintett újra nagyobb biztonságot, kapcsolódást és mozgásteret élhessen meg.

A pszichológiai támogatás során fontos szerepet kaphat:

• a trauma utáni reakciók megértése,
• a szorongás és testi feszültség csökkentése,
• az alvás és a mindennapi működés támogatása,
• a flashbackek és emlékbetörések kezelésének megtanulása,
• az önvád, szégyen, bűntudat vagy harag feldolgozása,
• az elkerülés fokozatos oldása,
• a kapcsolatok és a biztonságérzet újraépítése.

A Szinapszis Magánrendelőben a terápiás támogatást az egyéni állapothoz és szükségletekhez igazítjuk. Ennek része lehet pszichodiagnosztikai felmérés, kognitív viselkedésterápiás vagy pszichodinamikus szemléletű munka, traumafeldolgozó módszerek, valamint szorongás- és stresszkezelő technikák alkalmazása.

 

Mit ne tegyünk trauma után?

Jó szándékú mondatok, amelyek nem mindig segítenek

• „Ne gondolj rá.”
• „Másnak rosszabb.”
• „Már rég túl kellett volna lenned rajta.”
• „Beszéld ki egyszer, és kész.”
• „Csak legyél erősebb.”

A trauma feldolgozása nem siettethető, és nem minden esetben indokolt a traumatikus élmény korai, részletes felidézése. A folyamat során kiemelt jelentőségű a pszichés biztonság, az egyéni terhelhetőség és a megfelelő terápiás ütem figyelembevétele. A közvetlenül az eseményt követő, részletes beszámoltatás nem feltétlenül segíti a feldolgozást. A traumával való munka ezért fokozatosan, az érintett aktuális állapotához igazodva, biztonságos szakmai keretek között történhet.

 

Mit tehet a hozzátartozó?

A hozzátartozó sokat segíthet azzal, hogy nem bagatellizálja a tüneteket, nem sürgeti a feldolgozást, és nem kényszeríti részletes beszámolóra az érintettet, hanem kiszámítható, türelmes és támogató jelenlétet nyújt. Segíthet a szakemberhez fordulásban, az időpontkérésben, és a mindennapi rutinok megtartásában is.

A család és a barátok támogatása fontos kapaszkodó jelent, de nem az a feladatuk, hogy kezeljék a traumát vagy minden nehézséget megoldjanak az érintett helyett.

Segíthet, ha a hozzátartozó:

• komolyan veszi az érintett tüneteit,
• nem bagatellizálja a történteket,
• nem kényszeríti részletes beszámolóra,
• türelmesen jelen van,
• elfogadja, ha az érintettnek időre van szüksége,
• támogatja a szakemberhez fordulásban,
• segít a biztonságos, kiszámítható mindennapok megtartásában.

Nem az a cél, hogy a hozzátartozó terapeutává váljon. Sokkal inkább az, hogy olyan támogató jelenlétet biztosítson, amelyben az érintett kevésbé marad egyedül a félelmeivel, szégyenével vagy bizonytalanságával.

 

Krízis esetén: mikor kell azonnali segítség?

Ha valaki közvetlen veszélyben van, öngyilkossággal fenyegetőzik, önsértésre készül, gyógyszert vett be, vagy úgy tűnik, nem biztonságos egyedül maradnia, azonnali segítségre van szükség. Ilyen helyzetben hívja a 112-t, vagy kérjen sürgősségi ellátást.

Magyarországon a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálat a 116-123-as számon éjjel-nappal, belföldi hálózatból ingyenesen hívható. Az Egészségvonal is azt javasolja, hogy közvetlen életveszély – például öngyilkossággal fenyegetés vagy gyógyszerbevétel – esetén a 112-t kell hívni, és az érintettel maradni, amíg megérkezik a segítség.

 

A múlt nem törölhető ki, de feldolgozhatóbbá válhat

A poszttraumás stressz zavar sokszor azt az érzést kelti, mintha a múlt újra és újra betörne a jelenbe. Az érintett tudhatja, hogy már vége van, a teste és idegrendszere mégis úgy reagálhat, mintha a veszély továbbra is fennállna.

A megfelelő szakmai támogatás segíthet abban, hogy az érintett jobban megértse saját reakcióit, csökkenjen a szorongás és az elkerülés, és fokozatosan visszanyerje a biztonságérzetét a mindennapokban. A cél nem az, hogy a múlt eltűnjön, hanem hogy ne uralja tovább a jelent.

Ha traumát követően visszatérő emlékekkel, szorongással, alvászavarral, fokozott készenléti állapottal vagy elkerüléssel küzd, érdemes szakemberhez fordulni. A Szinapszis Magánrendelő klinikai szakpszichológiai és pszichoterápiás ellátása személyre szabott támogatást nyújthat a poszttraumás tünetek megértésében és feldolgozásában.

Kérjen időpontot a Szinapszis Magánrendelő szakembereihez, ha úgy érzi, hogy egy korábbi megrázó élmény még ma is negatívan befolyásolja mindennapjait.